Annak ellenére, hogy a koffeinhasználat világszinten rendkívül elterjedt, túlzott fogyasztás esetében problémák előfordulásához vezethet. A DSM-5 diagnosztikus kézikönyvében is szerepel, mint diagnosztikus kategória a koffeinmegvonás. Klinikai esettanulmányok alapján elmondható, hogy a koffeinfogyasztók adott csoportjában megjelennek a koffeinfüggőségre jellemző, klinikailag is releváns tünetei, mint például a sikertelen leszokási kísérletek, az ártalmak ellenére való használat, vagy a már említett megvonási tünetek is. Az addiktológiai szakemberek többsége egyetért abban, hogy a koffeinmegvonás létező és klinikailag fontos jelenség. A Koffeinhasználati Zavar Kérdőív (CUDQ) a DSM-5 által ajánlott kritériumokat figyelembe véve a koffeinhasználati zavar mértékének mérését hivatott elvégezni. Noha a kérdőív klinikai értelemben vett diagnózis felállítására alkalmatlan, ugyanakkor képes lehetőséget teremteni egyfajta kutatási diagnózis megalkotására, hozzásegítve így koffeinhasználati zavar klinikai relevanciájának meghatározását. Fontos szerepet tölthet be a CUDQ továbbá az egyéb mentális zavarokkal, valamint az egészségpszichológiában használt fontos változókkal való összefüggések feltárásában. A mérőeszköz összesen 10 tételből épül fel, melyből 9 item a koffeinhasználati zavar tüneteire vonatkozik (pl. használat a következmények ellenére, megvonás elkerülése, leszokás nehézsége, hosszabb/több fogyasztás a tervezettnél, kötelességek elmulasztása, tolerancia, társas problémák, használattal töltött jelentős idő, sóvárgás.). Egyedül az utolsó tétel kérdez továbbá arra rá, hogy tapasztalt-e a tünetek miatt jelentős szenvedést a kitöltő. A tünetek előfordulási gyakorisága 4 fokozatú Likert-típusú skála alapján válaszolható meg (0=soha; 1=néha; 2=gyakran; 3=nagyon gyakran), és az elmúlt 12 hónapra érvényesek az itemek.